Falukrónika

A község neve Harumfaként szerepelt az első írásos emlékben, az 1377-ből származó okiratban; a Lórántfí, a Forster majd a Bornemisza család birtoka. Az 1554-es török kincstári adólajstromba három házzal vették fel. Mai címerében a három jegenyefa utal a névre. A XVIII. század első két évtizedében Tirunetti Herkules Lajosé, 1733-tól 1945-ig pedig a Festetics család uradalmához tartozott.

A falu északi részéRómai katolikus templomn a XVI. század közepén önálló település jött létre Agarév névvel, ugyanis a hagyomány szerint a mostani Rinya völgyében egy rév külön biztosította a török aga átkelését. Gróf Festetics Kristóf a XVIII. század első évtizedeiben Muraszombat vidékéről vend lakosokat telepített ide, akik később teljesen asszimilálódtak. 1870-ben 1406 lakosa, 160 háza volt. Húsz évvel később Háromfához csatolták. 1907-ig Háromfa-Agarév volt a település neve, majd ezt követően lett Háromfa, közel kétezer lakosával.

A századfordulón olvasókör, lövészegylet működött, s római katolikus iskolában tanítottak. 1924-ben kapott nagyközségi "rangot", melynek területe 5866 kh. 1938-ban  202 olyan gazdasága volt, melyek nagysága 1-5 kh. közötti, 109 pedig szántóföldes.Rajtuk kívül 27 iparos és hét kereskedő is élt a településen. A II. világháborút követően a Pókus uradalom helyén állami gazdaság jött létre kétezer hold földön. Az ötvenes évek elején több termelőszövetkezet is alakult, melyek 1956-ban megszűntek, s 1959-ben a felbomlott állami gazdaság helyén, 7100 holdas területen kezdett gazdálkodni az Új Barázda Tsz. Taglétszáma kezdetben elérte csaknem a 700 főt. A település lélekszáma ezt követően jelentősen csökkent, mert sokan a városokba költöztek.

Háromfa hagyományosan katolikus település, temploma 1881-ben épült,  védőszentjei  Péter és Pál apostolok. Az ő névnapjukon, június 29-én tartják a háromfaiak a hagyományos búcsút, mely az egész település ünnepe. A régi népviselet még néhány idős assHorgásztózonynál előkerül: a két részből álló bő ruha és a konty lassan csak emlék marad csupán, mint ahogy a  szövés és a fonás mestersége is. E foglalatosság a hatvanas évektől szűnt meg, mikor leállították a kender vetését.

A település közelében a hetvenes években 56 hektáron víztározó épült, amely a két Rinya közötti árvízvédelmet szolgálja. Később a kevés csapadék miatt nem kellett használni, így horgászok vehették birtokukba.. A vízben él a hazánkban őshonos compó is, de a halállomány nagy része: ponty, csuka, süllő, keszeg és amur. Háromfa területén közepesen kötött a talaj, melyen elsősorban gabonát és olajos növényeket termesztenek.

 

 

HáromfHáromfa címerea címerének bemutatása:

Leírás: Jobb oldalán hornyolt, felül domború ívvel süvegezett, ezüst szegélyű álló kerektalpú tárcsapajzs. Az ezüst oromvonallal vágott pajzs felső vörös mezejében két lebegő, stilizált arany bástyamotívum szerepel, alsó zöld mezejében három stilizált arany jegenyefa áll. A pajzsot két oldalról egy-egy, szárán alul összefogott, arany bogyótermésű zöld babérág övezi. A pajzs fölött lebegő, fecskefarok-végződésű, íves arany szalagon fekete nagybetűs Háromfa felirat olvasható.

Magyarázat: A hagyomány szerint a településre igyekvőket egy révész vitte át a folyón, és a révészlak mellett három fa állt. Innen nyerte a település a nevét, melyet (Harumfa) 1377-ben olvashatunk először. A két bástya motívuma is a történelmi múltra emlékeztet, a Nagyatádtól Babócsára vezető út mellett álló két egykori földvárra utal. A tárcsapajzs a címer által idézett történelmi korszakot hangsúlyozza. A pajzsot övező babérkoszorú a település pecsét-hagyományának folytatója, mivel ez az elem szerepelt már a XVIII-XIX. századi pecséteken.

Utoljára módosítva: 2015. 07. 30. 15:04
Háromfa 2017. április 28.
gyengén felhős 3 °C